Cerebrális parézis műtéti kezelése Budapesten

Miért lehet szükség műtétre?

A sérült agyterületek nem küldenek megfelelő szabályozó jeleket az izmokhoz. Egyes izomcsoportok emiatt túlságosan feszessé válnak, ezt nevezzük spaszticitásnak. Mások ereje elégtelen marad, ez a parézis. Az izmok nem egyensúlyban dolgoznak egymással.

Amíg a gyermek növekszik, ennek következményei lesznek. A csont nyúlik, a folyamatosan feszülő izom viszont nem tud vele lépést tartani. Az ízület tartósan rossz helyzetbe kerül. Kezdetben ez még rugalmas állapot, később fix mozgásbeszűkülés lesz belőle, amit kontraktúrának hívunk. A kontraktúrák talaján másodlagos csont- és ízületi deformitások alakulnak ki, ezek pedig megváltoztatják a test statikáját. Innen vezet az út a fokozódó járászavarhoz és a terhelésre jelentkező, visszatérő fájdalomhoz.

Sok szülő pontosan ezt tapasztalja, és nem érti: a diagnózis nem változott, a gyermek mozgása mégis nehezebb lett. Nem az agyi sérülés romlott. A test nőtt.

Mit céloz a műtét, és mit nem?

Az ortopéd sebész nem az idegrendszeri okot kezeli, az a neurológia és az idegsebészet területe. Amivel az ortopédia dolgozik, az a mozgásszervi következmény: a kontraktúrák oldása és a test statikai egyensúlyának helyreállítása.

A cél mindig funkcionális:

Minimálisan invazív ortopédiai beavatkozások

A sebészeti technika fejlődésével sok esetben már nincs szükség a klasszikus, nagy feltárással, jelentős vérveszteséggel és hosszú gipszrögzítéssel járó műtétekre. Az alábbi eljárások szövetkímélők, célzottak, és lényegesen kisebb megterhelést jelentenek a gyermek szervezete számára.

• Perkután izom- és pólyametszés (myofasciotomia):
  A bőrön át, apró szúrásokból vagy minimális nyílásokból végzett beavatkozás. A sebész a feszülő izom- és kötőszöveti burkokat lazítja meg. Nagy feltárás nem kell hozzá, ezért a szöveti sérülés és a hegesedés is minimális marad.
• Kis metszésből végzett ínmegnyújtás:
  A már kialakult kontraktúrák oldására szolgál. A legfontosabb zsugorodott inak anatómiailag pontos meghosszabbítása apró metszésekből történik, a nagy és fájdalmas feltárás helyett.
• Több szinten végzett célzott korrekció:
  Egyetlen műtéti ülésben több ízület is korrigálható, például a csípő, a térd és a boka egyszerre. Az alsó végtag biomechanikai egyensúlya így egyben áll helyre, és a gyermeknek nem kell több, egymást követő műtéten átesnie. A lokális megterhelés eközben kisebb marad.
• Csontdeformitás korrekciója irányított növekedésgátlással:
  Növekedésben lévő csont esetén a növekedési zóna egy részét apró fém implantátummal ideiglenesen blokkolják. A csont ezután a saját növekedési erejét használva, fokozatosan korrigálja a tengelyeltérést.
• Kis megterheléssel járó ízületi stabilizálás:
  Olyan rögzítési eljárások, amelyek megakadályozzák az ízület kóros elmozdulását és instabilitását, miközben megtartják a lehető legnagyobb funkcionális mozgástartományt.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ezek a technikák kisebb műtéti megterheléssel járnak, mint a hagyományos nyitott eljárások. A szövetek gyorsabban gyógyulnak, a korai rehabilitáció hamarabb elindulhat, a gyermek korábban terhelhető, és a beavatkozás után kevesebb fájdalomra lehet számítani.