Kulcsár Katalin vagyok. Tavaly nyáron, július végén volt a bal oldali csípőprotézis műtétem Molnár Péter főorvos úrnál a Szent Magdolna Kórházban. Az én történetem talán annyiban különleges, hogy nagyon tudatosan figyeltem az egészségemre, és már tíz évvel a műtét előtt jártam szűrővizsgálatokra. A családban láttam, milyen nehéz helyzetbe kerülhet valaki, ha nem tudja időben megműttetni magát, ezért nem akartam megvárni, amíg teljesen tönkremegy a csípőm.

Két évvel korábban már megállapították, hogy előrehaladott csípőkopásom van, és protézisre lesz szükségem, de két év várakozási időt mondtak. Ekkor kezdtem más megoldást keresni. Két ismerősömnek is Molnár Péter főorvos úr végezte a műtétjét, és végigkövettem az egyikük rehabilitációját is. Ez adott biztonságot ahhoz, hogy én is hozzá forduljak.

A vizsgálatok után a főorvos úr megerősítette, hogy a bal csípőm valóban olyan állapotban van, hogy protézisre van szükség. Megkérdeztem tőle, meddig tart egy ilyen protézis, és amikor azt mondta, hogy akár életfogytig, akkor eldöntöttem, hogy nem akarok tovább várni és fájdalomcsillapítókkal élni.

A műtét és a rehabilitáció nagyon gyorsan és gördülékenyen zajlott. Másnap már felállított a gyógytornász, először járókerettel, majd mankóval közlekedtem, és rövid időn belül teljesen önálló lettem. A műtét után egyáltalán nem volt fájdalmam, és segítség nélkül el tudtam látni magam.

Hat hét után már mankó nélkül jártam. Úgy érzem, nagyon jó döntést hoztam, hogy nem halogattam tovább a műtétet.