42 éves vagyok, Tata mellől, Kocsról érkeztem. Mindig nagyon aktív életet éltem, ejtőernyőztem, siklóernyőztem, búvárkodtam, síeltem, motoroztam, ezért teljesen elfogadhatatlan volt számomra, hogy egy baleset után ennyire korlátozottá váljak. Több mint egy évvel korábban estem el, és a csípőtáji törésemet ugyan megoperálták, de valahogy nem úgy gyógyult össze, ahogy kellett volna. A fájdalom folyamatosan megmaradt, és hiába jártam orvostól orvosig, nem kaptam valódi megoldást.

Végül egy ismerős ajánlotta Molnár Péter doktor urat, aki korábban az ő hozzátartozóját is sikeresen műtötte. Már az első találkozásnál látta a röntgeneken, hogy ez így nem lesz jó, és azt mondta, hogy protézisre kell cserélni a korábbi rögzítést. Akkor rögtön eldöntöttük, hogy elindítjuk a műtétet.

Nem egyszerű beavatkozás volt, mert a korábbi titánium Gammaszeget is el kellett távolítani, és egy speciális revíziós csípőprotézist kaptam. Előtte sokféle véleményt hallottam, ezért izgultam, de a műtét után minden félelmem elmúlt. Az első operációm után két hétig alig tudtam felülni, most viszont már másnap délelőtt járókerettel közlekedtem, a második napon pedig két mankóra váltottam.

A legmeglepőbb az volt, hogy szinte nem is fájt. Egy-két nappal a műtét után meg is kérdeztem Molnár doktor urat, hogy normális-e, hogy ennyire jól vagyok. Azt mondta, igen, ennek így kell lennie.

Ma már könnyen mozgok, nem fáj a lábam, és másfél év után végre nem fájdalomcsillapítót kell szednem a csípőm miatt. Úgy érzem, visszakaptam az életemet és újra tervezhetek a jövővel.