2019 januárjában műtött meg Gáspár Szabolcs főorvos úr, és őszintén mondhatom, hogy nemcsak egy csípőprotézist kaptam tőle, hanem visszakaptam az életemet is. Már 2002-ben kiderült, hogy születési rendellenesség miatt a bal csípőízületem teljesen elkopott, és akkor már szóba került a műtét lehetősége is. Én viszont rettenetesen féltem, ezért közel 17 évig halogattam a döntést.

Az utolsó évre viszont már szinte teljesen beszűkült az életem. Jóformán csak otthon tudtam lenni, és mindent úgy kellett megszervezni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen gyalogolnom. Volt, hogy autóval kerültem meg egy egész teret, csak hogy néhány lépésnél többet ne kelljen megtennem. Háromlábú bottal közlekedtem, de a bal lábamra már szinte egyáltalán nem tudtam ráállni.

A férjem korábbi tapasztalatai alapján számomra egyértelmű volt, hogy csakis Gáspár főorvos úrhoz szeretnék menni. Már az első találkozáskor megnyugtatott a szakmai tudása, a türelme és az embersége. Éreztem, hogy jó kezekben leszek.

A műtéttől nagyon féltem, de utólag azt mondom, teljesen feleslegesen. A gerincérzéstelenítés után semmire nem emlékeztem, másfél órával később pedig jókedvűen és fájdalommentesen ébredtem. Ha újra dönthetnék, sokkal hamarabb vállalnám.

A műtét után lassan, de biztosan visszatért az életem. Újra tudok kertészkedni, le-fel járok a lépcsőn, színházba megyek, villamoshoz sétálok, és nem a fájdalomra figyelek, hanem magára az életre. Öt és fél hónappal a műtét után tényleg azt érzem, hogy visszakaptam a szabadságomat.