Mit üzen a térdfájdalom helye?

Mikor nem szabad halogatni a vizsgálatot?

Bár a pihentetés átmenetileg segíthet, bizonyos jelek esetén elengedhetetlen a szakorvosi diagnózis:

• Mechanikai gát: Ha a térd váratlanul „beakad", vagy nem lehet teljesen kinyújtani (ez gyakran levált porcdarabra vagy szakadt meniscusra utal).
• Instabilitás: Ha úgy érzi, az ízület „kibicsaklik" vagy nem tartja meg a súlyát (szalagsérülés gyanúja).
• Gyulladásos jelek: Ha a térd vörös, forró, és Ön lázas (ez fertőzéses eredetű gyulladást jelezhet, ami azonnali ellátást igényel).
• Progresszió: Ha a fájdalom pihenésre nem szűnik, vagy gátolja az éjszakai pihenést.

A térdfájdalom pontos okának feltárása az első és legfontosabb lépés. A modern ortopédia célja ma már nemcsak a fájdalomcsillapítás, hanem az ízület funkciójának megőrzése. Legyen szó speciális, célzott gyógytornáról, biológiai terápiákról (például sajátvér-injekció) vagy minimálisan invazív műtéti megoldásokról, a cél ugyanaz: visszaadni Önnek a mozgás szabadságát.

Önnek nem kell beletörődnie a fájdalomba; a pontos diagnózis birtokában mindig van út a gyógyulás felé.

2. Belső oldali térdfájdalom

Ha a fájdalom a térd belső oldalára lokalizálódik, az általában a teherviselő felszínek túlterheltségét jelzi. Az emberi járás során a testsúly jelentős része a belső ízületi felszínre nehezedik, ezért ez a terület kopik el a leghamarabb.

A leggyakoribb ok a belső meniscus (gyűrűporc) sérülése. Ez a kis „C" alakú porc lengéscsillapítóként funkcionál. Ha elszakad vagy degenerálódik, a fájdalom pontszerű és éles. Gyakran tapasztalhatja, hogy a térde bizonyos mozdulatoknál „beakad", vagy olyan érzése van, mintha egy kavics lenne az ízületben.

Hosszabb távon itt jelentkezik a porckopás is, ami különösen az „O-láb" tartással rendelkezőknél jellemző. Ebben az esetben a fájdalom tompa, „indítási" jellegű (reggel nehezebb megindulni), majd a nap végére a terheléstől fokozódik.

3. Külső oldali (laterális) térdfájdalom

A térd külső oldalán ritkábban találkozunk kopással; itt inkább a szalagok és inak dinamikus konfliktusa okoz panaszokat.

A legismertebb kórkép az IT-szalag szindróma, más néven „futótérd". A comb külső oldalán futó széles kötőszöveti szalag a térd hajlítása és nyújtása közben folyamatosan elmozdul a combcsont külső bütyke felett. Ha ez a szalag túl feszes, minden lépésnél irritálja a csontfelszínt, ami égő, dörzsölő fájdalmat vált ki.

Bár ritkább, a külső meniscus érintettsége is okozhat itt panaszokat. Mivel a külső ízületi felszín mozgékonyabb, a sérülések itt gyakran bizonytalanabb, nehezebben megfogható fájdalommal járnak, mint a belső oldalon.

4. Fájdalom a térdhajlatban (hátsó rész)

A hátul jelentkező panaszok sokszor ijesztőek, mert a beteg egy „csomót" vagy feszülést érez, ami korlátozza a térd teljes behajlítását.

A leggyakoribb diagnózis a Baker-ciszta. Fontos tisztázni: a ciszta szinte soha nem önálló betegség. Ez egyfajta „szelep", ahol az ízületben termelődő felesleges folyadék utat tör magának hátrafelé. Ha a térdben porckopás vagy meniscus szakadás miatt gyulladás van, a szervezet több ízületi kenőanyagot termel, ami kiboltosítja a hátsó tokot. Tehát a ciszta kezelésekor mindig az alapbetegséget kell megkeresnünk. Emellett a térdhajlati izmok tapadási pontjának irritációja vagy a hátsó keresztszalag sérülése is okozhat itt mélyen ülő, feszítő fájdalmat.

5. Diffúz panaszok: Teljes duzzanat és éjszakai fájdalom

Vannak helyzetek, amikor a fájdalom nem köthető egyetlen ponthoz, hanem az egész térd „feszül".

Amikor „folyadék van a térdben", az ízületi tok feszülése miatt a térd nyújtása és teljes hajlítása is fájdalmassá válik. Ilyenkor az ízület meleg, szemmel láthatóan nagyobb, és a körvonalai elmosódnak. Ez utalhat akut sérülésre, de akár egy gyulladásos folyamat (például köszvény vagy rheumatoid arthritis) fellángolására is.

Az éjszakai fájdalom az egyik legfontosabb vészjelzés. Ha a térde nyugalomban, az alvást megzavarva is sajog, az gyakran az előrehaladott porckopás jele. Ebben a fázisban a csontfelszínek közötti védőréteg annyira elvékonyodik, hogy a csontban lévő idegvégződések már a vérkeringés lüktetésére is érzékennyé válnak.