Időpontfoglaló

Bemutatkozás

Nagyon fontosnak tartom, hogy őszinték legyünk a betegekkel, és egyenrangú félként bánjunk velük.

Mióta eszemet tudom, mindig vonzott a biológia, lenyűgözött az emberi szervezet, és szerettem volna minél alaposabban megismerni. Világéletemben orvos szerettem volna lenni, elképzelni sem tudtam magamnak másféle hivatást. Így már általános iskolás éveimtől kezdve tudatosan erre a pályára készültem, amihez minden szükséges és lehetséges támogatást megkaptam a szüleimtől is, annak ellenére, hogy első generációs orvos vagyok.

Hamar fény derült rá, hogy erősen műszaki beállítottságú ember vagyok. Nagyon szerettem volna megérteni a különböző gépek, szerkezetek működését, ezért már kisgyermekkoromban sok mindent szétszedtem, majd újra összeraktam. Ez később az általános iskolás és gimnáziumi évek alatt a kerékpárjaim, majd az egyetem alatt a velem csaknem egykorú autóim karbantartásával, szerelésével, felújításával folytatódott. Ha időm engedi, a mai napig szívesen barkácsolok, illetve javítok meg ezt-azt.

Fentiekből egyenesen következett, hogy az egyetemi évek alatt a manuális szakmák közül az ortopédia felé fordult a figyelmem. Negyedéves koromtól kezdve heti rendszerességgel bejártam az egykori MÁV Kórház Ortopédiai Osztályának műtőjébe asszisztálni. Ötödévben pedig a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikán kapcsolódtam bele a tudományos munkába, majd itt írtam rektori pályamunkát, amellyel első díjat nyertem.

Az általános orvosi diploma megszerzését követően, az addigra már összevont ortopéd-traumatológiai szakképzést kezdtem el. Úgy tekintettem a mozgásszervi sebészetre, mint arra a területre, ahol a leggyorsabb, a leglátványosabb a legkézzelfoghatóbb eredményeket, és ezáltal a legtöbb sikerélményt lehet elérni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért első munkahelyemen, a Károlyi Sándor Kórház Baleseti Sebészeti Osztályán kitűnő tanítómesterektől kezdhettem elsajátítani a szakmát, melynek változatosságában már az elejétől fogva nagy örömömet leltem.

Jelenleg a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Általános Traumatológiai Osztályán dolgozom, ahol egyaránt részt veszek az akut végtagsérülések csaknem teljes spektrumának műtéti és konzervatív ellátásában, valamint ortopéd jellegű beavatkozásokat, elsősorban primer csípő- és térdízületi protézis beültetéseket, illetve egynapos sebészeti ellátás keretein belül főleg előláb korrekciós műtéteket, továbbá térdízületi tükrözéseket végzek. Munkahelyemen kiveszem a részem az orvostanhallgatók, valamint a rezidensek és szakorvosjelöltek oktatásából is.

A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Ortopéd Szakrendelésének orvosaként mindenekelőtt krónikus mozgásszervi betegségekkel foglalkozom. Véleményem szerint ezekben az esetekben nem lehet túlbecsülni a konzervatív kezelési módszerek, vagyis a gyulladáscsökkentő készítmények, a komplex fizioterápia, a gyógytorna, a masszázs és manuálterápia, majd ezeket követően a különféle injekciós kezelések jelentőségét. Csak ezek sikertelensége esetén szabad a betegnek műtéti megoldást ajánlani.

Nagyon fontosnak tartom, hogy őszinték legyünk a betegekkel, és egyenrangú félként bánjunk velük. Türelmesen végig kell hallgatnunk a panaszaikat, illetve irányított kérdésekkel fel kell derítenünk, hogy pontosan mi hozta el őket a rendelésre. Ezt követi az alapos, körültekintő, mindenre kiterjedő fizikális vizsgálat, amely az esetek jelentős részében segít behatárolni a problémát. Szükség esetén ezt követik a megfelelő képalkotó vizsgálatok. A diagnózis felállítását követően elengedhetetlen, hogy a páciens számára érthető módon elmagyarázzuk az őt érintő kórkép pontos mibenlétét, kialakulásának okát, várható lefolyását, valamint a kezelési lehetőségeket, és azok hatásmechanizmusát, továbbá az esetleges kiújulás, illetve a szövődmények elkerülésének mikéntjét. Meggyőződésem, hogy ezen ismeretek birtokában, a kezelésről az orvossal együtt döntve, a betegek eredményesebben és tartósabban gyógyulnak. Manapság ez legteljesebb mértékben egy magánrendelés keretein belül valósulhat meg, ezért örülök kiváltképpen, hogy a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelőben dolgozhatok.

Feleségem szintén szakmabeli, gyermek háziorvosként praktizál. A közös hivatás külön összekötő kapocs számunkra, mivel így sokkal jobban megértjük egymás mindennapos problémáit, amelyek egy „laikus” számára esetleg semmit nem mondanak. Két kislányunk van, akik bearanyozzák az életünket.

Orvosként és magánemberként egyaránt az egészséges életmód elkötelezett híve vagyok. Igyekszem úgy alakítani az életemet, hogy minden nap, de legalább heti öt alkalommal jusson idő a testmozgásra. Gyermekkorom óta hegyikerékpározom, családommal együtt sokat sétálunk, kirándulunk. Kevéske maradék szabadidőmet legfőbb szenvedélyemnek, a fotózásnak szentelem.