Nyugdíjas vagyok, de a mai napig aktív életet élek, dolgozom, nagyon szeretek túrázni, kirándulni és utazni. A problémáim 2025 tavaszán kezdődtek, de eleinte nem is gondoltam, hogy a csípőmmel van baj. Először csak minden cipőm lett kényelmetlen, aztán éjszaka már nem tudtam a jobb oldalamon aludni. Nyár közepére odáig jutottam, hogy már háromszor is meggondoltam, elinduljak-e otthonról, annyira fájt a járás.

A traumatológián derült ki, hogy a jobb csípőmben teljesen elkopott a porc, a csontvégek már deformálódva értek össze. Egyértelmű volt, hogy csípőprotézis műtétre lesz szükségem. Én akkor már tíz éve ápoltam a fél oldalára lebénult férjemet, így pontosan tudtam, mit jelent a mozgáskorlátozottság. Nem akartam ezt az életet magamnak is.

Közben már leszerveztünk a barátnőimmel egy perui körutazást a 70. születésnapomra, és eldöntöttem, hogy ezt nem fogom lemondani. Ismerősök ajánlására jutottam el a Budapesti Mozgásszervi Magánklinikára és Dr. Egyed Kálmánhoz. Ő megnyugtatott, hogy az izomeltolásos, elülső feltárásos csípőprotézis műtét után jó eséllyel visszatérhetek az aktív élethez.

A műtét után már másnap könyökmankóval sétáltam a folyosón. A kórházi személyzet mindenben segített, végig biztonságban és jó kezekben éreztem magam. A felépülésem gyorsabb volt, mint reméltem.

Pontosan két és fél hónappal a műtét után felszálltam a repülőre, és elutaztam Peruba. Fantasztikus érzés volt újra fájdalom nélkül járni, bejárni Machu Picchu romvárosát, és ott állni az Andok hegyei között úgy, hogy közben egyetlen lépés sem fájt.

A műtéttől nem szabad félni. Sokkal jobb újra szabadon mozogni és élni, mint éveken át szenvedni a fájdalomtól.