Tán Jánosné vagyok, Gávavencsellőről, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből.

Eredetileg Nyíregyházán lett volna műtétem, de a járvány miatt visszamondták, és nem tudták megmondani, mikor kerülhetek sorra. Ekkor kerestem meg egy ismerős tanárnőt, akit Molnár Péter doktor úr műtött, és ő ajánlotta, hogy próbáljam meg nála. Amikor időpontot kaptam, már úgy éreztem, egy percet sem tudok tovább várni.
A fájdalmam a combtövemből indult és lefelé sugárzott, de az utolsó hónapokban már annyira erős volt, hogy az ágyról sem tudtam egyedül lejönni. Még megfordulni is csak a férjem segítségével tudtam. Teljesen el voltam keseredve, mert úgy éreztem, ezt már nem bírom tovább.

Molnár doktor úr megvizsgált, és kiderült, hogy a jobb csípőmben előrehaladott kopás van, amit már nem lehetett kezelésekkel csillapítani. Cement nélküli csípőprotézist kaptam izomátvágás nélküli, minimál invazív technikával. A műtét után már másnap szépen sétáltam a kórteremben, a harmadik napon pedig haza is mehettem.

A családom végig mellettem állt. A férjem azt mondta, nem azért dolgozott egész életében, hogy engem elveszítsen, és hogy az egészség mindennél fontosabb. Ez nagyon sok erőt adott. Szeretnék még segíteni a gyerekeimnek, az unokáimnak, és újra élni a mindennapjaimat.

Két héttel a műtét után már semmi fájdalmam nem volt. Nem bántam meg, hogy belevágtam, mert úgy érzem, visszakaptam a lehetőséget, hogy folytassam az életemet.