Néhány éve kezdődött, eleinte csak picit fájt a jobb csípőm, de még nem volt szükségem segédeszközre. Aztán pár hónappal a műtét előtt már sántikáltam, és a fájdalom annyira felerősödött, hogy lépcsőzni, gyalogolni sem tudtam rendesen. A csont a csonton járt, és minden lépés fájt.

Az unokaöcsémet húsz éve egy motorbaleset után Gáspár doktor úr mentette meg, és egy volt iskolatársamnak is ő műtötte mindkét csípőjét, így egy percig sem volt kérdés, hogy én is hozzá fordulok. Amikor megvizsgált, a röntgen és az MR is egyértelműen mutatta: a porc teljesen eltűnt, a combfej keringése zavart, elkezdett elhalni. Felajánlotta a csípőprotézis műtétet, amit azonnal el is fogadtam.

A műtétre szeptemberben került sor. Egy cement nélküli protézist kaptam, amelyre a csont „ránő”, így tartósabb. A műtét fájdalommentes volt, utána sem éreztem semmit. Másnap már felálltam járókerettel, a harmadik napon már bottal tanítottak járni, és pénteken haza is mehettem.

Otthon sokat gyakoroltam, a nappaliban és az udvaron sétáltam, tornáztam, és minden héten jobban lettem. Nyolc-tíz nappal később kiszedték a kapcsokat, három hét után már csak egy mankót használtam, és hat hét múlva teljesen elhagytam minden segédeszközt. A fájdalmaim teljesen megszűntek.

Maximálisan elégedett vagyok Gáspár doktor úrral és a BMM csapatával. Szívből ajánlom mindenkinek, aki hasonló gondokkal küzd: ne várjon, mert sokkal könnyebb, mint gondolná.