Rácz Péterné vagyok, Vali, Gyulán élek. Őszintén szólva nagyon megijedtem, amikor először kimondták, hogy műtétre lesz szükségem, mert még soha életemben nem volt nagy műtétem. A fájdalmak azonban 2024 tavaszára már egyre erősebbek lettek, így elindultam a kivizsgálások útján. Először gyógytornát és különböző kezeléseket kaptam, amelyek valamennyit segítettek, de már akkor jelezték, hogy hosszú távon a műtét lesz a megoldás.

Az állami ellátásban hosszú várólistával szembesültem, ezért elkezdtem utánanézni más lehetőségeknek. Így találtam rá a Budapesti Mozgásszervi Magánklinikára, ahol részt vettem egy nyílt napon. Ez nagyon sokat segített a döntésben, mert részletesen elmagyarázták, milyen műtéti lehetőségek vannak, és mire számíthatok. Itt találkoztam Dr. Egyed Kálmán főorvos úrral is, aki megerősítette, hogy a műtét elkerülhetetlen.

A szükséges vizsgálatok után viszonylag gyorsan sor került a beavatkozásra. Elülső feltárásos, izomkímélő technikával kaptam csípőprotézist, ami sokkal gyorsabb felépülést tett lehetővé. A műtét után már másnap fel tudtam kelni, először járókerettel, majd rövid időn belül két mankóval is tudtam közlekedni. A fájdalomcsillapításnak köszönhetően szinte semmilyen fájdalmat nem éreztem.

Néhány nap után rehabilitációra kerültem, ahol intenzív gyógytornával folytattam a felépülést. Nagyon hamar önálló lettem, még a zuhanyzás sem okozott gondot. A műtét után néhány hónappal már visszatértem a szenior táncklubba is, amit nagyon szeretek, és újra teljes életet élhetek.

Ma már csak azt tudom mondani: kár volt félni és halogatni. Sokkal előbb meg kellett volna lépnem ezt a döntést.