58 éves voltam, amikor megműtöttek. Valószínűleg hajlamom is volt a csípőkopásra, amit a röntgen és a panaszaim is megerősítettek. Budapesten élek, nagyon szeretek sétálni és kirándulni, de a fájdalom már annyira korlátozott, hogy egyre kevesebbet tudtam mozogni. Én nem vagyok az a típus, aki szeret szenvedni, ezért úgy gondoltam: amin lehet segíteni, azon minél hamarabb segítsünk.

Először állami ellátásban próbáltam megoldást találni, de ott éveket kellett volna várnom a műtétre. Ekkor jutott eszembe Dr. Bejek Zoltán neve, aki korábban a férjem gerincproblémáján is sokat segített. Utánanéztünk, és így találtunk rá a Budapesti Mozgásszervi Magánklinikára. Részt vettem egy nyílt napon is, ahol nagyon sok hasznos információt kaptam a csípőprotézis műtétről és a felépülésről. Ez sokat segített abban, hogy bátran meghozzam a döntést.

A műtét során modern, cement nélküli csípőprotézist kaptam izomkímélő technikával. Már a műtét napján felállított a gyógytornász, először járókerettel, majd másnap már mankóval is gyakoroltunk. Lépésről lépésre tanítottak meg mindenre, a járástól kezdve a lépcsőzésig, és végig biztonságban éreztem magam.

Bejek doktor úr azt mondta a műtét után, hogy szilveszterkor már táncolhatok. Akkor ezt nehezen hittem el – de igaza lett. Tényleg táncoltam. Néhány hónappal később pedig a tatai nagy tavat is körbegyalogoltam mindenféle segédeszköz nélkül.

Úgy érzem, teljesen fölösleges halogatni egy ilyen műtétet, ha egyszer megoldást jelent a fájdalomra. Visszakaptam az életemet, a mozgás szabadságát, és ezért nagyon hálás vagyok Dr. Bejek Zoltánnak és a BMM teljes csapatának.