72 éves vagyok, és három protézis műtéten vagyok túl. Azóta teljesen megváltozott az életem. Olyan, mintha újra kitárult volna előttem a világ. A műtétek előtt már nagyon rossz állapotban voltam, járókerettel tudtam csak közlekedni, az első emeleten lakom, így a lányom és az unokám segítsége nélkül szinte semmit nem tudtam megoldani. Fodrász házhoz jött, takarítónőt kellett fogadnom, és teljesen elveszítettem az önállóságomat.

A problémáim hosszú évekkel korábban kezdődtek, először a térdeimmel. Még dolgoztam akkor, és nagyon nehéz volt fájdalmas ízületekkel helytállni a mindennapokban. Ekkor találtam rá a Budapesti Mozgásszervi Magánklinikára és Dr. Gáspár Szabolcsra. Már az első találkozáskor nagyon megnyugtatott a személyisége, a kedvessége és az, ahogyan a betegeihez fordul. Azt mondta nekem, hogy másfél év alatt „Terminátort farag” belőlem – és ezt valóban be is tartotta.

A műtétek előtt soha nem féltem, mert minden alkalommal részletesen elmagyarázta, mi fog történni. Epidurális érzéstelenítéssel operáltak, és a beavatkozások után nagyon gyorsan elindult a felépülésem. Ma már nincs gond a sétával, a lépcsőzéssel, a bevásárlással vagy akár azzal, hogy buszra szálljak.

Újra moziba és színházba járok, hosszú előadásokat is végigülök, kirándulok, sőt táncolni is imádok. Nagy sétákat teszek, úszni járok a lányomék medencéjébe, és a mai napig rendszeresen tornázom, szobabiciklizek.

Azóta sok ismerősömet is Gáspár főorvos úr műtötte meg, és mindannyian ugyanolyan elégedettek vele, mint én. Mindenkinek azt tanácsolom: nem szabad fájdalomban élni. Lépni kell, mert a műtét után valóban vissza lehet kapni az életet.