Horváth Istvánné vagyok, budapesti nyugdíjas. Annyira fájt a csípőm, hogy éjszaka sem tudtam aludni, nem találtam olyan helyzetet, ahogy jó lett volna a lábamnak. Egy ismerősömtől hallottam Egyed főorvos úrról, és mivel ő nagyon rossz állapotból is felépült a műtét után, úgy éreztem, én is maximálisan megbízhatok benne.

A vizsgálatok során kiderült, hogy súlyos jobb oldali csípőkopásom van, amin már nem segítettek volna a korábbi reumatológiai kezelések. Előjegyeztek csípőprotézis műtétre, és a szükséges kivizsgálásokat a kórházban intézték el. Én nagy bizakodással vártam a műtétet, mert tudtam, hogy nem szeretnék olyan rossz állapotba kerülni, hogy már a gyerekeimnek is terhet jelentsek.

Reggel érkeztem a kórházba, és délelőtt sorra is kerültem. A műtét elülső izomeltolásos technikával történt, cement nélküli protézist kaptam. Már a műtét napján elkezdődött a gyógytorna, először csak néhány lépéssel, másnap pedig már járókerettel, majd mankóval gyakoroltam. A következő napon a lépcsőzést is tanultuk.

A felépülésem után újra el tudom látni magam. Főzök, mosok, takarítok, teregetek, és mindent meg tudok csinálni magam körül. Szavakkal nehéz elmondani, mekkora különbség fájdalom nélkül élni.

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne éljen együtt ezzel a fájdalommal. Ha van rá lehetőség, érdemes megcsináltatni a műtétet.