Nem vagyok panaszkodós típus, de volt, hogy munka után beültem a kádba, és sírva fakadtam, annyira fájt. Két és fél éve kezdődtek a problémák: először csak akkor nyilallt bele, amikor felálltam a székről, aztán már az ágyékomba is kisugárzott. Az orvosok megállapították, hogy csípőkopásom van.

Eleinte próbálkoztam tornával és alternatív módszerekkel, még a Semmelweis Egyetem gyakorlatait is letöltöttem, hogy felkészüljek a műtétre, mert éreztem, hogy elkerülhetetlen lesz. Egy baráti társaságban meséltem róla, és ajánlották Dr. Egyed Kálmánt, akiről azt hallottam, hogy a 70–80 éves nagynénik is három hét után már mankó nélkül jártak.

Bejelentkeztem hozzá konzultációra, a röntgen pedig egyértelműen kimutatta, hogy a csontok már összeérnek. Meg sem kérdeztem többet, csak mondtam: „Doktor úr, kérem, műtsön meg.” Részletes kivizsgálás után izomeltolásos, elülső feltárásos csípőprotézis mellett döntöttünk.

A műtét gyors és fájdalommentes volt, már egy órával később az ágyamban feküdtem, és azóta sem volt fájdalmam. Visszakaptam az életem, újra sportolok, gyógytornára járok, és még nordic walkingozni is kijárok a sportpályára. Betartottam a kórházi papíron leírt mozgásterápiát, és amikor kontrollra mentem, a doktor úr azt mondta: „Ez csoda!”

Mindenkinek azt tanácsolom, ne várjon sokáig, mert annál nehezebb a felépülés. Szívből ajánlom Dr. Egyed Kálmánt és a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelőt.