Évinger Sándornak hívnak, 67 éves vagyok. Közel 40 évet dolgoztam fizikai munkában, hajógépészként. Az első csípőprotézisemet még 2001-ben kaptam, és az annyira jól sikerült, hogy utána egészen a nyugdíjazásomig tudtam dolgozni vele.

Néhány évvel ezelőtt azonban újra jelentkeztek a bal oldali csípőfájdalmaim. Akkor azt mondták, hogy valószínűleg cserélni kellene valamelyik alkatrészt, de én nem akartam újabb műtétet. Inkább fájdalomcsillapítókkal próbáltam húzni az időt, és egy ideig úgy éreztem, hogy működik is. Később azonban a panaszok egyre rosszabbak lettek. Először egy mankóval jártam, aztán már kettő kellett.

Végül a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelőhöz fordultam, ahol Molnár Péter doktor úr megvizsgált. A röntgen kimutatta, hogy a korábbi protézis egyik része elkopott és kilazult, ráadásul a csont is károsodott körülötte. A doktor úr őszintén elmondta, hogy sokkal egyszerűbb lett volna a helyzet, ha korábban jelentkezem, és igaza volt.

Végül egy korrigáló műtéten estem át, ahol a felső vápakomponenst és a hozzá kapcsolódó részeket cserélték ki, a régi szárat viszont meg tudták tartani. A műtét és a rehabilitáció is szövődménymentesen zajlott, fokozatosan újra panaszmentessé váltam.

Nagyon hálás vagyok az egész csapatnak, az orvosoknak, az ápolóknak és mindenkinek, aki foglalkozott velem. Végig azt éreztem, hogy figyelnek rám és valóban segíteni akarnak.

Most már újra szeretnék autót vezetni, lejárni a nyaralóba, és a legfontosabb: újra szeretnék sétálni a kutyámmal, mert ez hiányzott a legjobban. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne halogassa túl sokáig a megoldást.