30 éve élek Kanadában, és a panaszaim egy kutyasétáltatás közbeni baleset után kezdődtek. Bence nevű kutyusunk egy mókus után szaladt, én pedig megpróbáltam visszatartani, mert közel volt az út. Meghúzott, kifordított a tengelyem körül, és nagyot estem. Néhány hét múlva bedagadt a térdem, Baker-ciszta alakult ki, és onnantól kezdve egyre nehezebb lett a mozgás.

Az utóbbi években már nem tudtam úgy sétálni és kirándulni, ahogy szerettem volna. Korábban sokat mentünk Bencével, dombokat másztunk, akár egy-két órát is kint voltunk, de a fájdalom miatt ez fél órára, legfeljebb negyven percre rövidült. Elfáradt a térdem, fájt a lábam, és ez nagyon korlátozott.

Amikor találkoztam Dr. Gáspár Szabolccsal, rögtön biztonságban éreztem magam. Nagyon bizalomkeltő és magabiztos volt, és különösen jólesett, hogy az anyanyelvemen beszélhettem meg mindent. A kórházban minden rendezett volt, az ellátás, a hozzáállás és az egész rendszer nagyon megnyugtató benyomást tett rám.

A műtét altatásban történt, abból sokra nem emlékszem, de amikor felébredtem, minden rendben volt. Rögtön figyeltek rám, hozták a jeget, felkerült a harisnya, és éreztem, hogy akár lábra is tudnék állni. A műtét előtt fizioterápiás felkészítést kaptam, utána pedig pontosan megmutatták, mit kell otthon csinálnom, és mire kell figyelnem.

Most már újra sétálok Bencével, és érzem, hogy jó úton haladok. Még nem vagyok teljesen ott, ahol négy éve voltam, de tudom, hogy vissza fogok oda térni. Nagyon hálás vagyok Gáspár doktor úrnak, és ha egyszer mégis csípőműtétre lenne szükségem, biztosan rá fogok gondolni.