Ancilla vagyok, 65 éves nyugdíjas pedagógus. Az egész ott kezdődött, hogy egyre nehezebben tudtam belépni a fürdőkádba. Először csak lassan jöttek a fájdalmak, de aztán hirtelen felgyorsult minden. A végső lökést egy svájci körutazás adta, amit szinte végigsírtam, mert annyira fájt a lábam, és mindig lemaradtam a csoporttól. Akkor döntöttem el, hogy nem akarok így tovább élni. Már tudtam, kihez forduljak, mert a kolléganőmet is a doktor úr műtötte, és neki nagyon jó tapasztalata volt vele.

A vizsgálatok után kiderült, hogy csípőízületi kopásom van, és már csak a műtét segíthet. Egy különleges, izomátvágás nélküli eljárást ajánlottak, ami gyors felépülést ígért. Minden vizsgálatot időben elvégeztek, nagyon segítőkészek voltak, és a műtét napján is minden rendben ment. A beavatkozás után már másnap járókerettel álltam fel, harmadnap mankóval közlekedtem, negyedik nap pedig már lépcsőztem is, és hazaengedtek.

Otthon is folytatódott a gyógytorna, két hónapig jött hozzám gyógytornász, aki nagyon sokat segített. A heg szinte alig látszik, a mozgásom visszatért, és végre újra élvezhetem az életet fájdalom nélkül. Nagyon hálás vagyok, és mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ne halogassa, ha ilyen problémája van, mert a fájdalom nélküli élet tényleg megfizethetetlen. Nagyon jó kezekben voltam, és örülök, hogy belevágtam.