Nyugdíjas testnevelő tanárnő vagyok, senior atléta közép- és hosszútávfutó. A csípőproblémáim 2011-2012 körül kezdődtek. Eleinte csak futás közben éreztem fájdalmat, később viszont már járáskor, pihenéskor és éjszaka is jelentkezett. Egy idő után a munkámban is akadályozott, hiszen testnevelő tanárként nagyon nehéz úgy órát tartani, hogy az ember sántít és nem tudja megmutatni a gyakorlatokat.

Nagyon sok helyen jártam orvosnál és gyógytornán, rengeteg kezelést kipróbáltam, de semmi nem hozott tartós javulást. Végül egy fitneszteremben találkoztam egy sorstársammal, aki már átesett csípőprotézis műtéten Dr. Bejek Zoltánnál, és ő minden kérdésemre őszintén válaszolt. Megnyugtatott, hogy a műtét után csak jobb lehet az életminőségem.

Amikor felkerestem Bejek doktor urat, az első perctől kezdve maximálisan megbíztam benne. Ő is megerősítette, hogy a kopás olyan mértékű, hogy a végleges megoldást a csípőprotézis jelenti. Nem féltem a műtéttől, mert addigra már annyit szenvedtem, hogy úgy éreztem, ennél csak jobb jöhet.

A műtét után az első néhány nap nehezebb volt, de hamar megkezdődött a gyógytorna és a rehabilitáció. Visegrádon folytattam a felépülést, ahol nagyon jó gyógytornász segített. A sportos előélet sokat számított, gyorsan haladtam a gyakorlatokkal. A mai napig minden nap tornázom, nyújtok és erősítek.

A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy újra futhatok. A műtét után újratanultam a futást, és néhány hónappal később már félmaratont teljesítettem. Azóta is rendszeresen indulok versenyeken, hetente többször futok és úszom. Úgy érzem, visszakaptam a mozgás szabadságát és az életem egyik legfontosabb részét.